Borzia (Borzia, 490 m) – Nagy-Égett-kő (vf. Ţibleş, 1219 m) – Széles-tető (vf. Sălăşele, 1312 m) – Moiţa (1275 m) – Fancsal-tető (vf. Fâncelul, 1684 m) – Öreg-havas-tető (vf. Bătrâna, 1634 m) Bakta-nyereg (pasul Bacta, 1130 m) – Tatár-kő (vf. Tătarca, 1689 m) – Bucsin-tető (pasul Bucin, 1276 m)

jelzés: piros sáv, kék sáv (a vége nagyon kopott, hiányos)
távolság: 69 km
szintkülönbség: + 3240 m, - 2435 m
menetidő: 4–5 nap



Gerinctúránk végigvezet a kevesek által végigjárt „vadregényes” havason, amit akár szó szerint is érthetünk, hiszen eleinte lombhullató erdőkben, aztán majdnem végig fenyvesekben haladunk – érintve szép havasi legelőket, esztenákat –, néha alig járt helyeken, ahol a tájékozódás már-már kihívás. De épp ebben a vadságban, érintetlenségben rejlik a Görgényi-havasok vonzereje, szépsége.
A Görgényi-havasok vízválasztó gerince Borziatelep mellett kezdődik, rövid ideig (13 km) dél-keleti irányba halad, majd nyugat-kelet fele tart 30 km hosszan, az Öreg-havas-tető utáni nyeregig (kb. Maroshévíz magasságában). Innen délre tér és 26 km után leereszkedik a Bucsin-hágóhoz, a főgerinc tovább halad a Libán-hágó (Sikaszói-hágó, Libán-tető) irányába, de mivel ez már a Görgényi-havasok déli részéhez tartozik, egyes számú gerinctúránk itt véget ér.
A Bucsin-tető melletti Ferenci láza csúcstól eltér egy „mellék-főgerinc” ami nagyrészt kelet-nyugat irányba haladva 36 km után leereszkedik és véget ér a Görgény-völgyben, Libánfalva közelében. Ez gerinc tartalmazza a fő-csúcsot (Nagy-Mező-havast) is, itt az 1a túraútvonal vezet minket, ami így az egyes útvonallal közösen képezi az Észak-Görgény gerincútját.
Mivel a főgerinc Borzia – Bucsin-tető szakasza majdnem 70 kilométer hosszú, legalább 4-5 napos túrára készüljünk, – ennek megfelelő felszerelést, sátort és élelmet is vigyünk – hiszen vannak olyan részek is ahol nehézkes a tájékozódás, így több időbe telhet a jó ösvény, a helyes út megtalálása. A gerincút követhetősége, a jelzések minősége szempontjából három nagy szakaszra oszthatjuk az északi gerincet:

Borzia – Mojca (Moiţa) (25 km) itt jó állapotú a piros sáv jelzés, köszönhetően a marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesületnek, akik 2008-ban felújították ezt a részt (a Sestina patakán, a Szalárd völgyébe levezető, kék háromszöggel jelzett hetes útvonal letérőjéig)

Mojca (Moiţa) – Öreg-Havas-tető szakaszon (18 km) egy-két rövid szakasz kivételével a régi jelzések jól követhetőek

Öreg-Havas-tető – Bakta-nyereg – Tatár-kő – Ferenci láza – Bucsin-tető gerincút csak a térkép és iránytű majdnem állandó figyelésével, út-keresgéléssel követhető. Megkönnyítheti a tájékozódást a GPS használata, előre feltöltve a leírás végén található pontok koordinátáit, illetve a www.gorgenyi.ro honlapról letöltött adatokat. Ezen a szakaszon nagyon kopott (a fehér keret helyenként alig látszik), hiányos a piros- illetve kék sáv jelzés (ezek majdnem végig együtt haladnak), de ha lila sávot találunk, annak is örvendhetünk, hiszen az egymásra festett kék-piros jelzés. Ezt a szakaszt csak elszánt, tapasztalt túrázóknak ajánlom, akik szeretnék végigjárni a Görgényi-havasok teljes gerincét.


A főgerincen fekvő menedékházak, szállások teljes hiánya miatt sátorban (vagy bivakolva) vadkempingezhetünk, éjszakázhatunk, majdnem bárhol (engedélyt kérve a tulajdonostól, ha magánterületen vagyunk), betartva a tűzgyújtás-oltás szabályait. A nagyobb rétek, esztenák majdnem mindegyikén találunk forrást, de a gerincről leereszkedve 15-20 perc járással is találunk vizet. Sátorozásra ajánlott helyek: Ruszu-mező, Jód-mező, Mojca (Moiţa) mezeje, György-mező, Fancsal-tető/mező, Eszenyő-mező, Bakta-nyereg, Méhes-mező, Gajnásza-nyereg, Bucsin-tető.

Borziatelepről (Borzia, 490 m) indul az utunk, ide vonattal juthatunk el, leszállva a Borzia vasúti megállónál („Halta Borzia”, nem mindegyik személyvonat áll itt meg, a www.mersultrenurilor.ro honlapon tekinthetjük meg a vasúti menetrendet). Gépkocsival a marosvölgyi DN15-ös úton, (Dédabisztra felöl érkezve) elhagyjuk a Galonyai vadászkastélyt (Gălăoaia), átjövünk a folyón átvezető hídon és követjük a fakitermelő utat. Borziatelepen megtekinthetjük a román fatemplomot és valamelyik falusi kútnál kérjünk vizet, mert a Ruszu-mezőig csak nehezen találunk ivóvizet.
A dél-keleti irányba haladó úton haladunk 600 métert, míg egy kis kanyarban fel nem tér jobbra a piros sáv gerincjelzés, ezt az út baloldalán levő irányítótábla is jelzi. Innen lombhullató erdőben vezet utunk, rövid ideig (200 m) nyugatnak haladunk, míg feljutunk a hegyláb élére (kb. 600 m magasan vagyunk). Itt balra fordulunk, ez már a főgerinc, amin meredeken kapaszkodunk felfele a fák között. Érintve egy sűrűbb bükkös szakaszt (innen is a „Dealul Făgeţel” elnevezés) a hegyláb déli irányba halad, majd 1.5 km és 240m szintkülönbség után kiérünk egy kis irtásra, ahonnan jó kilátás nyílik a Maros völgyére. Továbbmenve bokros, bozótos szakaszon haladunk, majd egy kisebb szikla után feljutunk a „Şaua Smida lui Pleşu” nevű kisebb nyeregbe (innen régebb kék pont jelzés vezetett le Dédabisztrára), itt dél-keleti irányba fordul a gerinc és nemsokára kiérünk egy kis tisztásra (kb. 950 m magasan fekszik), ahonnan rálátunk a Kelemen-havasok gerincére, északra tekintve az Isten székét – illetve ennek leszakadását – látjuk. Továbbkapaszkodunk egy kilométert az erdős gerincen, aztán ereszkedünk egy kisebb mezőig, áthaladunk ezen, majd még 800 m után kiérünk a Plesu-mezőre (Poiana Pleşu 1010 m). Elhagyva az esztenát, az erdőszélen vezető gerinc-ösvényen haladunk, ami a mező végén egy szekérútba torkol, ez egészen a Jód-mezőig kísér minket. Beérve az erdőbe lassan emelkedünk és fél óra járás után (1.8 km, 150 m szint) utunk kiér egy nagy irtás szélére, min még 800 m-t megtéve elhaladunk a Nagy-Égett-kő (Cibles) tető (vf. Ţibleş, 1219 m) mellett. Táborozhatunk itt is (délre ereszkedve találunk forrást-patakvéget), de ha időnk engedi, haladjunk még 800 métert, így kiérünk a Ruszu-mezőre (Poiana Rusu, 1204 m) ami remek sátorozóhely. Itt több forrást is találunk: a mező északi szélén kelet fele ereszkedve, vagy a hármas túraútvonal sárga pont jelzését követve a völgy végben. A gerincről jó kilátás nyílik a Kelemen-havasokra, nyugatról keletre haladva a főbb csúcsok: Kis-Beszterce (1990 m), Dundec (1923 m), Pietrosz (2100 m), Magyar-Negoj (2081 m), Rekettyés-tető (2021 m).
Az erdő-szélét követő széles gerincúton haladunk tovább, 600 méter után kiérünk a nagy kiterjedésű Jód-mező sarkába, innen jó kilátás nyílik a Kelemen-havasokra. Továbbmenve a mező szélén, 1 km után átvágunk egy erdősávon, majd 500 méter után balra fordul utunk, így innen dél-keleti irányba megyünk. Az erdő szélén, a havasi legelő tetején találjuk a több túra (1-es piros sáv, 2-es kék sáv, 5-ös piros kereszt) találkozáspontját is jelző nagy bükkfát. Innen észak-keletre ereszkedve, az esztena mellett találunk forrást, jó kilátás nyílik északkeleti irányba.
Az erdős gerincen szinten vezető szekérúton folytatjuk túránkat, 1 kilométer után keresztezzük a kék sávval jelölt második túra útvonalát – déli irányba ereszkedve Görgényüvegcsűrre, míg északra menve a Jód völgyébe juthatunk le–. Innen lassan emelkedik utunk, 200 méter után balra (északra) tér el egy szekérút, ezen halad az 5-ös útvonal (piros kereszt, Szalárdra vezet), majd 600 métert megtéve feljutunk az erdővel borított Széles-tetőre (Szelesel, Vf. Sălăşele, 1312 m). A csúcsról észak-keleti irányba vezet a sárga sávval jelölt 4-es túraút (Belcsu-mező, majd Borta-tető érintésével Andrenyászára juthatunk), ebből ágazik el a Nagy-Ciba völgyén Szalárdra vezető kék pont jelzés (6-os útvonal).
A tetőről ereszkedünk keleti irányba, 300 métert megtéve a Korogána-mezőre, majd az Iszticsó völgyébe vezető kék kereszt (23-as túra) jelzés elágazásához érünk. Továbbmenve a szekérutunkon, 600 méter után a környék utolsó útvonalát keresztezzük, a kopott sárga ponttal jelzett 24-est, ez északra a Nagy-Ciba völgyébe ereszkedik le, míg délre menve a Korogána-mező után a Görgényüvegcsűr fölötti Két-ág-sarokhoz jutunk.
A főgerincen haladunk, két kilométer hosszan még enyhén ereszkedik utunk, majd emelkedik a Pável-sarok csúcsig (Pál Sarka, Vf. Pavel, 1226 m). Mivel a tető erdős innen nincs kilátás, de továbbmenve negyed km után egy irtásszélre jutunk, ahonnan kitekinthetünk északi irányba. Folytatva utunkat 1 km után kiérünk a Széles-mezőre (Poiana Lată), felkapaszkodunk a nyílt Széles-bérc tetőre (Vf. Lat, 1236 m), majd az erdőszélen két kilométert megtéve – érintve egy esztenát – egy még nagyobb mezőre érünk. Itt, a Mojca (Moiţa) mezőn több esztenát, forrást és itatót is találunk, az északi részében az esztenáktól távol jó sátorozó helyeket találunk.
Továbbhaladva a szekérúton 1.3 km után érintjük a mező legmagasabb pontját, a Moiţa tetőt (1275 m), majd 700 métert megtéve elérünk az erdőszélre. Itt tér el egy szekérút – észak-keleti – irányba, ezen a kék háromszöggel jelzett 7-es túraút vezet le a Sestina-völgyén a Szalárdba. Pillanatnyilag eddig van felújítva a piros sáv gerinc-jelzésünk.
Szekérúton haladunk, erdőben – lassan emelkedve –, másfél kilométer után feljutunk a Faláb-tetőre (Vf. Catârgii, 1326 m), majd 500 métert megtéve egy nagy irtásra, majd mezőre érünk. Ennek a déli része csatlakozik a György-mezőhöz, itt találunk forrást és esztenákat is. A gerincen vezető úton kapaszkodunk észak-keleti irányba, majd az erdőbe érve 1 km után egy irtás szélén jobbra – keletre – kanyarodik utunk, majd 700 métert megtéve kis tisztásra jutunk. Jobbra – délre – tőlünk van a Kakasos csúcs (Vf. Cocoşu, 1491 m), balra forduló ösvényünkön kikapaszkodunk (fél kilométert megtéve) az 1500 méter magas Kis-Tetőre (Vf. Mic). Innen keleti irányba tartva emelkedünk a gerincen, míg feljutunk a sűrű növényzettel borított Nagy-tetőre (Vf. Mare, 1582 m).
Észak-kelet fele ereszkedünk az erdős gerincen, több széldöntést kikerülve, egy nyeregig (1.2 km-t), majd 800 métert megtéve kikapaszkodunk a Gödrös csúcsra (Vf. Gropşoara, 1577 m). Innen keleti irányba fordul ösvényünk és nemsokára egy 1555 méteres magasságban fekvő nyeregbe érünk, ahol északról csatlakozik a kék keresztel jelölt, Szalárd völgyén futó nyolcas túraútvonal. A sűrű, kiterjedt áfonyásban, erdőben az Észak-Görgény vulkáni kúp-maradványán továbbhaladva, 700 méter után feljutunk a környék legmagasabb csúcsára, a Fancsal-tetőre (Vf. Fâncelul 1684 m). Először az itt működött meteorológiai állomás maradványait (a konténer állványát, aztán a magas fém-tornyot) vesszük észre, majd déli irányba menve eljutunk a fizikai csúcsra, innen letekinthetünk a délre húzódó Görgény-völgyre.
A torony mellett – északi irányba – induló szekérúton ereszkedik le a Maros völgyébe a sárga sávval jelölt 11-es hosszú gerincút (Nagyerdős – Juharos – Kádár-mező – Zászpás – Palotailva vonallal) és a 15-ös túraút kék sáv jelzése (Fancsal-mező, Kis-Göde völgye, Gödemesterháza nyomvonallal). Továbbmenve a főgerincen ereszkedni kezdünk, majd 650 métert megtéve jobbra – délre – tér le a régi kék kereszt jelzés, ezt követve a Fancsal-patak mellett a Görgény völgyébe juthatunk. A gerincen továbbmenve 1 km-t jobb kézről egy fakitermelő út érkezik, ezután egy irtáson vágunk át (erről jó kilátás nyílik déli irányba), majd a Bumásza-tető (Vf. Buneasa, 1651 m) mellett oldalazunk. Egy kis tisztást keresztezünk, minek után egy északra fekvő mező mellett haladunk nagyjából szinten, 1.9 km-t, míg a csúcs előtt találkozunk az északról jövő, kék sáv jelzéssel. Ez, a 17-es számú túraút leereszkedik a Mogyorós-völgy végébe, majd kikapaszkodik a Kőgombák sziklái mellett és a gerincen levezet Maroshévízre.
A főgerincen továbbmenve az erdős Öreg-havas-tetőre (Vf. Bătrâna, 1634 m) jutunk, innen ereszkedünk 1 km-t, míg eljutunk az 1435 m magasan fekvő nyeregbe. Északra térve egy régi használaton kívüli ösvényen lejuthatunk a Kőgombák mögé, míg ha délre térünk, akkor a kopott kék pont jelzésen (21-es túra) Laposnyára érhetünk le. A gerinc itt egy 90 fokos kanyart vesz, és nagyjából déli irányba tart.
Innen állandó odafigyelés, térkép és iránytű-használat javallott, hiszen a hiányos jelzések, járatlan utak, vagy teljesen kivágott erdők, lekopaszított domboldalak miatt egyre nehezebben követhető a gerinc-útvonalunk. Így az innen „hátralevő” szakaszokat csak elszánt és tapasztalt túrázóknak ajánlom, akik szeretnék végigjárni a Görgényi-havasok teljes gerincét.
A nyereg után déli irányba haladunk tovább az erdős főgerincen, majd kb. 800 métert megtéve utunk több fele ágazik. A jobboldali – dél-nyugati, majd déli irányba tartó – ösvényre, útra térve a gerincen haladunk tovább. Ha ezt nem találjuk meg, vagy az összedőlt erdő miatt nem tudunk előrehaladni balra – keletre – térve leereszkedhetünk az Eszenyő-mező aljában futó fakitermelő útra, és ezen déli irányba haladva kb. 5 kilométert eljutunk a Bakta-nyeregbe felvezető útra, amin visszajuthatunk a főgerincre.
A gerincen továbbmenve egy km után elérjük az Eszenyő-mező tetejét, ennek a szélén folytatjuk lassan ereszkedő utunkat, majd még egy kilométert megtéve – keresztezve egy utat – emelkedni kezdünk. Az erdőbe jutva egyre meredekebben kapaszkodunk, míg 2 km-t megtéve feljutunk a Kereszt-hegy (Vf. Crucii, 1516 m) csúcsára. Itt, az erdővel borított Kereszt-hegyen találkozunk a nemrég festett – Kecske-kőröl jövő – piros háromszög jelzéssel (20-as túraútvonal). Ezzel közösen haladunk tovább, meredeken ereszkedünk dél-keleti irányba 2.5 km-t (380 m szintkülönbséget), míg eljutunk a Bakta-nyeregbe (Pasul Bacta, 1130 m). Itt kapaszkodik fel a főgerincre a Laposnya – Gyergyóremete (Szászrégent – Ditróval összekötő) 153C megyei út, ennek ez a szakasza csak terepjáróval járható, közforgalom számára használhatatlan.
A Bakta-nyeregben találunk egy használatban levő erdészházat (e mellett kutat, forrást) és az Eszenyő völgye fele kicsit leereszkedve (az úton) remek kilátás nyílik a Kelemen-havasokra, a Csalhóra vagyis északi és keleti irányba. A nyeregbe lenyúló nagy mezőn sátorozhatunk, éjszakázhatunk.
Sajnos a környéken zajlott fejetlen fakitermelés miatt teljes erdők (így jelzések) is eltűntek, és a kusza erdei úthálózat miatt még nehezebb a helyes út megtalálása, követése. Irányadó a néha kacskaringózó, de nagyrészt délre tartó főgerinc, amin helyenként sűrűbben, máshol meg hosszú szakaszokon alig találunk jelzést. Mivel régen a főgerincen végigvitték a Maroshévízről jövő gerinc-jelzést is, így találhatunk akár kék sávot is a piros sáv mellett, de a lila sáv jelzésnek is örvendhetünk, hiszen ez a két egymásra festett jelzés „eredménye”. Segíthet még a fehér keret nélküli (függőleges) piros sáv (vagy a vízválasztót jelölő sárga sáv) erdész-jelzés is, hiszen ezzel jelölik a parcella határokat, amik nagyrészt gerinceken és patakmedrekben húzódnak. De a lapos oldal-gerincek, eltérők miatt ezekkel óvatosan kell bánni, hiszen elvezethetnek más irányba is. A Maros megyei – főgerinctől nyugatra levő – rész nagyrészt az állami erdészet, a Romsilva tulajdona, így jobb kézre majdnem midig találunk erdősávot a gerinc mellett, jó ideig ezt követjük.
A Bakta-nyeregből majdnem déli irányba tartó úton haladunk kicsit emelkedve, az erdőszélen, majd az esztenát és forrást elhagyva a mezőn megyünk tovább. Nem térünk el a balkézre, gerinc-tetejére vezető útra, hanem szinten haladunk tovább a nagy Bakta-mezőn 2.5 km-t (néha találunk kék sáv jelzést). Az erdőszélét elérve jobbra kanyarodik utunk, lassan ereszkedve, az erdő szélén haladunk 700 métert, míg egy forráshoz és esztenához érünk. Átvágunk a mezőn – dél-nyugati irányba haladva –, a Méhes-tető (Vf. Albinelor, 1162 m) alatt oldalazva, míg 1 km-t megtéve visszaérünk a főgerincre (érintjük a VI 195 és VI 214 erdész-bornákat – parcellahatárokat –, ezek fákra, vagy kőre festett, piros keretben, fehér alapon levő számok, az erdészek használják).
Kicsit kapaszkodva, 300 métert megtéve a Mély-patak-tetőre (Vf. Malpotoc, 1166 m) jutunk, majd innen az erdőszélen, a megyehatáron haladunk tovább (találunk piros sáv jelzéseket), balkézre a Méhes-mező fekszik (ezen több esztena is van). A Mély-patak-tetőtől 1.6 km-t megtéve eljutunk a mező végére. Innen a Bucsin-tetőig (10 km) végig erdőben vezet utunk, így sátorozó helyet, forrást csak a Gajnásza-nyeregben találunk.
Egyre jobban emelkedő utunk az erdőben vezet, 1 km után a VI 220-as borna mellett elhaladva a hegylábon kapaszkodunk – DDNy irányt tartva –, 1.8 km-t megtéve egy alig észrevehető, kisebb csúcsra jutunk (1627 m magas), majd fél kilométer után találkozunk egy jobbról jövő oldalgerinccel. DDK-re fordul a bozótos utunk és felkapaszkodunk – 700 métert megtéve – az erdővel borított Tatár-kő (Vf. Tătarca, 1689 m) csúcsra.
A Tatár-kőről az erdős kráter-peremen ereszkedve (innen már sűrűbbek a jelzések) eltér balra – keletre – egy ösvény, ezen lejuthatunk a kb. 1 km-re levő Mezővészi vadászházhoz (szükség esetén itt is éjszakázhatunk). Továbbhaladva a gerincen kicsit ereszkedünk (800 m), majd jobbra – nyugatra – tartva felkapaszkodunk (700 m) a Gajnásza csúcsra (Galyános, Vf. Găineasa, 1683 m).
A Gajnászáról ereszkedve két kis tisztáson vágunk át, míg a csúcstól 1.7 km-t megtéve egy nagyobb tisztásra, nyeregbe érünk. Itt, a Gajnásza-nyeregben (şaua Găinuşa, 1525 m) megtaláljuk a régi turista-táblákat, tudunk sátrazni (ha időnk nem engedi meg, hogy lejussunk a nem messze levő Bucsin-tetőhöz) és a Laposnyáról jövő, kék háromszöggel jelölt 27-es útvonalon a gerinc nyugati oldalára ereszkedve találunk forrást.
Itt elágazik utunk, a hegység fő-csúcsát is tartalmazó északi gerinc jobbra kanyarodva folyatódik (1a útvonal, kopott piros sáv), míg az innen kék sávval jelölt földrajzi gerinc leereszkedik a Bucsin-tetőre és tovább halad a Libán-hágó (Sikaszói-hágó, Libán-tető) irányába. Mi ez utóbbit követjük, a kék háromszög jelzéssel közösen haladunk DK, majd déli irányba megyünk, nagyrészt szinten, míg találkozunk a jobbról jövő piros háromszög jelzéssel (ez a Ferenci láza csúcsot megkerülve visszavezet a mellék-főgerincre). Dél-keletre – balra – fordulva ereszkedünk a szekérúton másfél kilométert és elérjük északi gerinctúránk végállomását a Bucsin-tetőt.

A Bucsin-tető (Pasul Bucin, 1273 m) vízválasztó a Sóvidék és a Gyergyói-medence között, félúton Parajd és Gyergyószentmiklós között. Ez a hely az utóbbi években kis üdülőteleppé nőtte ki magát, így itt számtalan szálláslehetőséget, panziót, vendégfogadót, éttermet találunk. Innen, mivel ritkák az állandó buszjáratok, alkalmi lehetőségekkel (kiskocsikat „stoppolva”) juthatunk le Parajdra, illetve Gergyószentmiklósra, vagy folytathatjuk a Görgényi gerinctúránkat a havas déli részén, a Libán-hágó irányába.

© BBB [Böjthe-Beyer Barna]