A Görgényi-havasok határainak és belső tagolódásának kialakításában a vízhálózat, sajátosan a Maros és vízrendszere játszik főszerepet. A Görgényi-havasok három részre tagolódik, melyek között a Görgény völgye illetve a Bucsin-hágó (13B országút) vonala képez határt. A Görgényi-havasok déli, a Bucsin-hágó és a Sikaszói-hágó (Libáni-hágó) közötti része külön turistakalauz tárgyát képezi a Sóvidéki-dombság és a Görgény-fennsík (Láz) vidékével.

Északon, Maroshévíz és Déda között, a Felső-Maros-áttörés mintegy 40 km hosszúságban képez éles határvonalat a Kelemen-havasok felé. A szűk völgyszoroson halad a 400-as vasúti fővonal és a 15-ös országos főút is. Keleten a hegység határát a Gyergyói-medence felé, annak déli, lapályosabb részén mintegy 800-850 m magasságon a vulkáni törmelékből és lávákból álló keményebb formációk és a medencére jellemző hegylábi üledékek (kavics, homok) érintkezési vonala adja meg. Maroshévíz felé azonban a piroklasztikumok elfödik a völgyközi felszíneket is, kb. 800 m-es magasságban. Itt a táj jellege inkább feldarabolt dombságra emlékeztet, melyben Maroshévíz szűkebb körzetében egy eróziós kismedence alakult ki egyrészt a Marosnak, másrészt mellékfolyóinak, a Mogyorós- és Lomás-patakoknak köszönhetően. (A Gyergyói-medencét keletről a kristályos palákból felépülő valamint a híres ditrói nefelinszienitet is magukba foglaló Gyergyói-havasok határolják; ez délen a Vaslábi-vonulaton és a Marosfői-küszöb révén (Gréces-hágó, 891 m) kapcsolódik a Hargita északi kúpjaihoz, míg északon a Szék-patak és Bélbori-medence választja el a Kelemen-havasoktól.)

Nyugaton nem annyira egyértelmű a Görgényi-havasok határa, hisz a Nyárád völgyétől északra, a Maros baloldali mellékvizei által tagolt Idecsi- és Marostelki-dombság (a Beszterce-Régeni-dombvidék déli része) vízválasztói közvetlenül kapcsolódnak az Észak-Görgény nyugati hegylábaihoz. A lejtőszög-változások és nyilván a geológiai összetétel alapján (a vulkanitok és a mio-pliocén tengeri üledékek kontaktzónája) a határ Dédabisztra és a Sebes völgye között a 750-800 m-es szinten húzható meg, a Sebes és a Kásva völgye között viszont már inkább 900 m-en. A Görgény völgye öbölszerűen hatol be a hegység belsejébe, kisebb-nagyobb mellékágai viszonylag jobban leválasztották a dombsági magaslatokat a hegylábakról (pl. Oszoj, 739 m, Szalonna-hegy 708, a Görgény völgyétől D-re pedig a Magura 653 m). Ezen a részen Görgényüvegcsűr, Toka és Hodák többi szórt beépítésű tartozéktelepülésének vonala adható meg egyezményes határként. A viszonylag folytonos településfüzér Hodák és Libánfalva illetve Zimc és Disznópatak között jelöli ki a Görgény-völgy menti öblözetet. A közel 600 m magasságon fekvő Zimc mintegy 30 km-re van Szászrégentől, a Görgény Marosba való beömlésétől.

A Görgény völgyétől délre a hegylábfelszín Szécs, Kincsesfő, Felsősoroszi, Felsőköhér vonaláig húzódik (kb. 500 m), de az Orsova-, Birka- és Köhéri-patakok vögyfejét az Orsova-kő és a Tompa-tető 960 m fölötti csúcsai mintegy 150-200 m-es letöréssel uralják. Nyárádremete fölött, a Kis- és Nagy-Nyárád összeömlésénél Vármező település jelöli ki a hegység határát, de a Nyárádtól délre a helyzetet bonyolítja az, hogy a Kis-Küküllő és mellékvizei (a Szakadát, Szováta ill. a Korond vize a vulkáni platóból leválasztották a Sóvidéki-medencét nyugatról bezáró 900-1000 m-t meghaladó magaslatokat.

A Sóvidéki-dombság vonulatát figyelmen kívül hagyva, a Görgényi-havasok határát Szakadát, Szováta, Parajd, Felsősófalva, Korond vonalától keletre, a plató mintegy 200-300 m-es letörése jelöli ki. A 834 m-es Kalonda-tető vízválasztó a Kis-Küküllő és Nyikó mente között, de ugyanakkor összeköti a Sóvidéki-dombság vonulatát a Görgényi-havasok vulkáni-fennsíkjával. Ha ezt a „szubkárpáti"-nak is nevezett dombsort a hegység szerves részének tekintjük, amire a hegyalji magaslatok magassága, szerkezeti felépítése, tájképi jellege feljogosít, akkor a határ a következőképpen módosul: a Bekecs-tető északi ill. nyugati előterében Nyárádremete, Nyárádköszvényes, Mikháza, Nyárádselye és a Nyárádmagyarós-Sóvárad közötti út vonala. A Siklódi-kő, Küsmödi-kő, a Firtos és a Pálfalvi-hegy előterében kb. 650-750 m magasan kanyarog az a határvonal, amely Siklód, Küsmöd, Etéd, Énlaka, Firtosváralja, Székelypálfalva fölött húzódik, és a Kalonda-tető déli oldalán visszakanyarodik a Nyikó völgyfejébe. A Görgényi-havasok déli része egyes régebbi szakirodalmi forrásokban még a Hargita részeként szerepel, de ma már egyértelmű, hogy a Görgényi-havasok és a Hargita határát a Nagy-Küküllő, a Zeteváralaji-víztárolótól pedig a Sikaszó-patak, illetve a Libáni-hágó (1000m) képezi.

A Görgényi-havasok középső (Mező-havas-Tatárka) és déli része, a Somlyó-Dél-hegy-masszívum között a belső határt a Kis-Borzont-patak, a Bucsin-hágó (1273 m) és a Kis-Küküllő forrásága, a Nagy-ág, valamint a Parajdi-medence mentén húzhatjuk meg, bár a domborzati szempontokat tekintve akár az egykori Só-út vonalát is vehetnénk alapul, a Kis-ág, a Putna-tető és a Nagy-Borzont-patak mentén. Turizmusföldrajzi szempontból azonban kézenfekvő a hegységen átvezető főútvonal (13B országút) szerinti lehatárolás. Annál is inkább, mert ezen útvonal mentén új üdülőkörzetek kezdtek kialakulni (hétvégi házakkal, vendégházakkal, panziókkal), amelyek a közeljövőben a hegyi túrák kiinduló bázisaivá és a téli sportok gócaivá fognak alakulni (Bogdán, Bucsin-tető, Baricz-kanyar).