A Görgényi-havasok középső részét a Görgény völgyétől a Kis-Küküllő völgyéig számítjuk. A lehatárolás azonban nem olyan egyértelmű, hisz - a nyugati oldalon - a Kis-Küküllő Nagy-ág nevű forráságát követi a 13B országút is, míg a Kis-ág nevű forráság az egykori Sóút jóval alacsonyabb tengerszint fölötti magasságú nyerge felé teremt közvetlen kapcsolatot. Keletről, a Gyergyói-medence irányából nézve ez utóbbi mélyedés tűnik kézenfekvőnek a lehatároláshoz.

Ennek a résznek a központját a Mező-havas-Tatárka masszívum alkotja, melynek kalderaperemét 1600-1700 m magasságú csúcsok jelölik ki, udvara pedig a Székely-patak lineáris eróziója következtében (is) mintegy 500 m mélységű. A Szálka-tető (Nagy-Mező-havas, 1777 m) és a Tatárka (1689 m) légvonalbeli távolsága csupán 5 km, így a kaldera belső oldalának átlagos lejtése eléri a 20 %-ot! Az elsődleges vulkáni építmény mai arculatában és a jelenlegi orográfiai csomópontok, vízválasztó gerincek kialakításában nyilván a hatalmas rétegvulkán kúpjának oldalait megtámadó, felszabdaló nagy esésű völgyek is igen jelentős szerepet játszanak. A Görgény völgye és forrásága, a Fehér-ág völgyfejüket annyira keletre tolták, hogy a fő vízválasztó gerinc a Mező-havas-Tatárka masszívum keleti peremén fut. A Görgény déli forrásága, a Székely-patak bemélyülése révén a jelenleg legfontosabb orográfiai csomópont a kaldera déli peremét uraló Ferenci láza (1640 m). Az Eszenyő-tisztás nyerge és a Ferenci láza között húzódó keleti gerinc hossza 14,5 km. A Gyergyói-medencéből a Méhes-nyereg felé hátravágódó Bakta-patak, a Bakta-hegy déli oldalán, forrásvidékét nyugatra tolta, így a Bakta-tető (melyet a Közép-Görgényhez sorolunk) már a vízválasztó gerinctől kissé keletebbre esik, azaz a vízválasztó vonal itt sem esik egybe a legmagasabb pontok vonalával. A Bakta hegytömbje valószínűleg külön kis kitörési központ lehetett, vagy pedig a vízhálózat faragta le vagy az Öreg-tető, vagy a Tatárka-masszívum testéből, ezt azonban ismét csak alapos geológiai és geomorfológiai kutatások világíthatják meg. A keleti gerinc idézett 14,5 km-es szakaszán északról délre haladva az első 6 km-es szakasza (Eszenyő-Méhes-Mál-patak) 1100-1200 m között marad, a Tatárkára felfutó gerinc az Iszapos- (Fehér-ág baloldali mellékága)  és Varga-patak (Bakta-patak jobboldali mellékága) völgyfejei között kezd egyre meredekebbre váltani, az Eszenyő-tisztástól számított 9 km után el is éri az 1600 m-es magasságot, s kis híján ezt a szintet tartja, mintegy 5-5,5 km hosszan a Ferenci lázáig. A Tatárka csúcstól délre 1,5 km-re emelkedik a Gajnásza-tető (1683 m, Gályános vagy Fajd-hegy), innen a gerinc kissé DNy-ra hajlik, 1,5 km-re a csúcstól leereszkedik 1543 m-re, ahhoz, hogy 500 m-rel DNy-abbra ismét felkapjon 1627 m-re a Ferenci láza orográfiai csomópontjában. Innen DK irányban mindössze 2 km-en a fő vízválasztó, immár a Kis-Küküllő forrásága, a Nagy-ág és a Kis-Borzont között a Bucsin-tetőnél 1273 m-re esik. Ez pedig átlag 17,7 %-os esést jelent! A hegység legmagasabb csúcsát hordozó Mező-havas masszívum a kaldera Ny-i peremét uralja, szinte patkószerűen kanyarodva vissza É felé. A Ferenci lázától ÉNy-ra haladva 1,5 km-re egy 1577 m-es nyereg mélyül aztán kb. 1 km-re 1700 m fölé emelkedik a gerinc és jó 4,5-5 km-es szakaszon nem is esik 1600 m alá. A Ferenci lázától mintegy 5 km-re emelkedik a Nagy-Mező-havas, avagy a Szálka-tető 1777 m-es csúcsa, tőle 1,5 km-re É-ra pedig a Kis-Mező-havas (1732 m), innen pedig sugarasan lejtenek a mellékgerincek, a vulkáni kúppalást maradványai. E központi hegytömb keleti oldalán, a Baktát leszámítva, csupán a Tarvész-havas jelent elágazást: az 1437 m-re emelkedő Tarvész-tető a Gajnászától 3,5 km-re emelkedik, a Köves-patak és a Kis-Borzont völgyei között, az elválasztó Dandár-nyereg 1323 m-re ereszkedik alá.

Akárcsak az északi részen, a Görgény völgyétől délre is szembetűnő a hegység asszimetriája, a Kis-Küküllőtől a Nyárád, majd a Görgény völgye felé egyre hosszabb mellékgerincek ereszkednek Ny-ra a Sóvidéki- és Régeni-dombvidék irányába. Az É-D kiterjedést illetően, ha a Laposnya-Bucsin-tető 14 km-es légvonalbeli távolságot vesszük alapul, a Székely-patak 10 km hosszúságú völgye csak sejteti, hogy a hegység tagolásában a Görgény és mellékágainak bemélyülése mekkora fontossággal bír. A Ny-i mellékgerincek leghosszabbja a Görgény és Nyárád vízválasztója. Ez a Kis-Mező-havasból ereszkedik alá ÉNy-ra a Páva-domb (1461 m, 2,5 km), Cigle-mező (1239 m, 3 km), Fenyves tisztása (1160 m,  3,5 km), Kaporján (1167 m, 4 km) Pereszlő irtása (1190 m, 1 km), Csoroláb/György-mező (1178 m, 1,5 km), Pogor-hegy (956 m, 5 km) irányába. E gerinc teljes hossza tehát 20,5 km. A Görgény és a Nyárád mellékvizei bevágódásának köszönhetően több, rövidebb-hosszabb mellékgerinc ágazik ki belőle. A Sziród és a Kis-Sebes-patak között a Páva-dombról a Görgény felé ereszkedik le a Sziród-mező (1230 m) gerince. Jelentősebb elágazás még az Óbars-mező környéke, innen ÉNy-ra az Orsova-kő (996 m), DNy-ra pedig a Tompa-tető (960 m) felé ágazik el a gerinc. A Páva-dombtól Ny-ra, a Nyárád két forrásága, a Nagy- és Kis-Nyárád között Vármező felé lejt a Kupás-mező (1207 m), Macska-csúcs (1100 m) gerince, DNy-ra pedig, a Kis-Nyárád és a Szováta vize között a Felső-Kaca (1226 m), Alsó-Kaca (1205 m), Disznós-tető (1142 m) vonulata, mely ez utóbbinál elágazik a Szakadát-patak két oldalán: Ny-ra a Szakadát-bérc (769 m), D-re pedig Kopac, Szováta tartozék települése felé (937 m).