A Sóvidéki-dombságot, a vulkáni plató hovatartozásától eltérően, a földrajzi szakirodalom többé-kevésbé egyöntetűen az Erdélyi-medence peremövezetéhez, a hegyalji medencék és dombságok övéhez sorolja, bár voltak nézetek, melyek a szerkezeti és magaslati viszonyokat figyelembe véve inkább a hegyvidékhez sorolták. Ion Mac 1972-ben megjelent geomorfológiai tanulmánya nyomán, azonban, a „hivatalos" román földrajzi szakirodalomban a Sóvidéki-dombságot az Erdélyi-szubkárpátok déli részéhez tartozónak tekintik. Ez utóbbi a Maros és az Olt közötti, szorosan a hegyvidékhez simuló térséget jelenti, melynek szerkezeti jellegzetessége a szinlinálisokba és antiklinálisokba gyűrt szerkezet, melyet a szerkezethez alkalmazkodó vízhálózat két sor dombvonulatra és két-három sor medencesorra tagolt. A belső, hegyalji medencéket a hegyalji dombvonulatok zárják el a dombközi medencesortól, melyet nyugatról egy újabb magaslatsor választ el az Erdélyi-fennsíkhoz tartozó Mezőség, ill. Küküllőmenti-dombvidék határán mélyülő ún. kontakt medencesortól. A mintegy 200 km hosszan ÉÉNy-DDK irányban húzódó, Maros és Olt közti térséget 4 részre osztotta:
- Homoródi-dombság
- Udvarhelyi-dombság
- Kis-Küküllő menti dombság
- Régeni-dombvidék
A Homoródi-dombság kivételével, mindezen dombvidéki térségek belső, hegyalji zónája szorosan kapcsolódik a Görgényi-havasok térszerkezetéhez, nemcsak geomorfológiai, hanem társadalomföldrajzi, területhasználati és -fejlesztési szempontból egyaránt. Itt, azonban, csupán a Kis-Küküllő menti szubkárpáti térséggel foglalkozunk részletesebben. A Sóvidéki-dombság a legjellegzetesebb tájegysége az Erdélyi-szubkárpátoknak, hisz más hegyalji térségeknél - legalábbis Románia területén - nem fordul elő az a morfogenetikai és morfológiai sajátosság, hogy az egykori vulkáni piroklasztikum takarója ennyire befolyásolja a gyűrt szerkezetű térség felszínfejlődését. A Nyárád völgyétől a Gagy völgyéig húzódó térség főként a Kis-Küküllő vízrendszeréhez tartozik, de részben kiterjed a Nagy-Küküllő és a Nyárád vízválasztóira is.
Az Erdélyi-fennsík alegységeivel való találkozásnál sorakoznak a következő kontakt-medencék: Nyárádszeredai-medence, Erdőszentgyörgyi-medence, melyeket a marostelki-hármasfalvi antiklinálison kialakult dombvonulat (Konos-tető 686 m, Lented-tető 715 m, Istók teteje 803 m) zár el a dombközi medence sortól: Nyárádremete-Deményházi-medence, Nyárádmagyarós-Kibédi-medence, a Szolokmai-domboktól délre pedig az Etédi-medence (hasonló jellegű a Nyikó mentén, a plató déli peremén a Tarcsafalva-Székelyszentmihályi-medencezug). A szűkebb értelemben vett Sóvidéki-dombság tulajdonképpen a Bekecs-Siklód-Firtos vonulatra és a Szováta-Parajdi-medencére vonatkozik, ezek alkotják a Kis-Küküllő menti „szubkárpátok" legbelső egységét. A hegyalji dombvonulat a Kalonda-tetőnél (834 m), szervesen kapcsolódik a vulkáni platóhoz.
Északon a Bekecs-tető a Kis-Küküllő Sóváradi-szorosa kialakulásának köszönhetően elkülönülten, 1080 m magasságával hegyként magasodik a környező völgyek, völgyfolyosók, medencék fölé. A Bekecs keleti, hegy felőli oldalán mélyülő, 560 m-es Szakadáti-nyeregről feltételezik, hogy szintén egy kaptációs folyamat emlékét őrzi. Egy korábbi fázisban a Korond vize, ill. a Kis-Küküllő felső szakasza nem a Sóváradi-szoros felé, hanem a Bekecs-tető és a Szakadát-bérc között Nyárádremete, illetve a Köhéri- és Birka- (Bölkényi-p.) patak révén a Szászrégeni-süllyedék felé tartott. Később a Kis-Küküllő és a Nyárád dombvidéki szakaszainak hátravágódásával fejeződtek le ezek a folyószakaszok, utóbbiak egyúttal el is hódították a korábbi vízfolyás hegyvidéki mellékágait.
A Bekecs-tető Nyárádremete és Sóvárad között, ÉNy-DK irányban 13 km-es szélességben húzódik, az 1080 m-es csúcs D-i irányban 5 km-re emelkedik az 526 m-en levő (nyárádmenti) Szakadát és Nyárád összeömlésétől. Az 554 m-es szintkülönbség 11 %-os átlagos dőlést jelent. Nyugatra Mikháza-Deményháza térsége, a maga 420 m-en levő völgytalpával 7-7,5 km-re a csúcstól már csak 8,8 %-os átlagos lejtést mutat. DNy-on Nyárádselye és Nyárádmagyarós környékén a térszín 550 ill. 400 m-re csökken 3,5 km-re ill. 7 km-re a csúcstól. Sóvárad (400 m) szintén 7 km-re található a Bekecs legmagasabb pontjától, ugyanezen irányban a Siklód-kő legmagasabb pontjának (1028 m) távolsága mintegy 12 km, Sóváradtól pedig 4,5 km. A Sóváradi-szoros szélessége és a Szovátai-medence magassági, szélességi viszonyai meglehetősen előrehaladott állapotú kaptációs-eróziós helyzetet tárnak elénk. Sóvárad fölött Bekecs és a Siklód-kő között a 600 m-es szinten a völgy szélessége 3,5-5 km (utóbbi a Farkas-tető keleti oldalán bemélyülő Vár-pataknak köszönhetően), 800 m-en 7 km, 7,5-9 km között változik, míg az 1000 m körüli platószint közel 10 km szélességet mutat. A Bekecs-tető 900 m-t meghaladó térszíne ÉNy-DK irányban megnyúlt, 4,5-5, Ny-K irányban 2,5-4 km kiterjedésű. A Bekecs-tető légvonalbeli távolsága a Szovátai-medence mélypontjától, ott, ahol a Szováta vize beömlik a Kis-Küküllőbe, 430 m-en, közel 8 km, a DK-i kiszögellés, a Bekecs-mező (1005 m) viszont csupán 5 km, az átlagos esés tehát 11,5 %.
A Szovátai-medence a Sóvidéki-medence északi zugát képezi, rendkívül fontos hidrográfiai csomópont, fejlődését, azonban nagymértékben meghatározta a diapír-tektonika, azaz a bádeni korú sótömzsnek a felszínre nyomulása, részben a Szakadát-Parajd törésvonalon, részben a Parajd-Székelyudvarhely antiklinális tengelyén. A neotektonikus (negyedkor eleji) kiemelkedéssel párhuzamosan, antecedens módon fejlődő, bevágódó völgyhálózat konfigurációja több változáson is átment, a legnagyobb kuriózumot a szakadáti ún. völgyi vízválasztó és a sóváradi kaptáció kérdése jelenti. Nem kevésbé érdekes a parajdi Só-szoros kialakulása, ahol a Korondi-patak, mielőtt még a Görgényi-havasokból lesiető Kis-Küküllőbe ömlene, előbb átvágja a Só-hátat. A só felszínközeli jelenléte és oldékonysága, a sós agyagok suvadásokra, földcsuszamlásokra való „hajlama" több helyen völgytorzókat, feldarabolt folyóteraszokat, különböző magasságú és irányultságú eróziós szinteket eredményezett. Ezeket a szinteket, amelyek a hegylábakat lépcsőzetessé teszik, s melyeket az emberi beavatkozás is egyengetett, sok helyen lejtős tömegmozgások termékei borítják a csuszamlás gerincektől a hordalékkúpokig (Tövissi 1958. 54-58). A Szovátai-medence legalacsonyabb része 430-437 között van, ahol a Szováta-patak ill. a Sebes-patakkal egyesült Juhod vize is torkollik. Szováta város főút menti része, a Földvár-tető 475 m-es lapos magaslata és az éles gerincű 569 m-es Tyúkász-domb között húzódik 2 km hosszan. Innen ágaznak el azok az utak, melyek ÉK-re a Juhod és a Sebes-patak mentén hosszabbítják meg a várostestet.
A Tyúkász-domb - Csere-tető (655 m) - Csukás-tető (593 m) vonalán kirajzolódó 5-800 m-es szélességű gerinc 3 km hosszan húzódik ÉK-DNy irányba. DK-i lejtőjén a Sebes-patak mentén található a Patakmajor nevű rész, ahol az utóbbi időben igencsak megszaporodtak a villa típusú épületek, többek közt szálloda és kemping is található a völgy szinte már hegyi szakaszán. E gerinc ÉNy-i oldalán húzódik a Fő utca, melyből a 13A országút és a 135-ös megyei út elágazása után 2 km-re a Rózsák útja, Szovátafürdő fő tengelye ágazik el. A Főút egyébként a Szováta-patak jobb, majd bal partján Szakadát ill. a Nyárádremete (onnan pedig szintén 135-ös név alatt Alsóköhér, Alsóbölkény, Szászrégen) irányába vezet, a völgymedence egyre emelkedő középvonalán. A 120 m-es szintkülönbségű völgymedence 8-9 km hosszan húzódik a Bekecs és a Mező-havas Ny-i lábai, a Cserepes-kő-Cseresznyés ill. Alsó-Kaca-Disznós-tető között. A 600 m-es szint a nyeregtől 0,5 km-ről a Szováta-patak és a Szakadát egybeömlésénél 2 km-esre nyílik, a Tyúkász-domb tájékán 3,5-4 km-nyire tágul (a 628 m-es Gyertyánosnál).
A Gyertyános-tető, mely a Csuma hegyesének a Ny-i lába, a feldarabolt vulkáni plató helyén visszamaradt eróziós szint, a Juhod és a Kis-Küküllő között eléri a 3,5 km-es szélességet. D-i szöglete, a Márton-pataktól D-re, a Parajdot É-ról bezáró Malom-hegy (623 m). A Csuma hegyesétől (844 m) K-re mélyülő nyereg, a Rapsonné vára közelében azt a látszatot kelti, mintha egy kaptációs nyereg volna; az István bércéről D-re siető Szilas-patak ezen a nyergen folyhatott a Kis-Küküllő felé, akárcsak a még K-bbre levő Középső-patak s a Parajdi-Juhod, de az Illyésmezőtől K-re vágódó Juhod-patak lecsapolta e szakaszokat is. A 600 m-es térszint egyébként Illyésmezőnél a Gyertyános-tetőtől és a Sebes-Juhod összeömléstől mintegy 4,5 km-re hatol be a plató belsejébe.
A Sóvidéki-medence D-i szárnya, a Parajd-Korondi-medencezug Szovátától még légvonalban 16 km hosszan nyúlik be a Firtos-hegy és a vulkáni plató pereme közé. Korond fölött a Kebeled-patak völgye már összeszűkül, a 600-as és 800-as szint közötti medencekaréj mintegy 4 km-es kiterjedésű É-D irányban. Ilyen formán a Szováta-Parajdi-medence / Sóvidéki-medence eléri a 30 km-es hosszúságot. Szélessége nyilván meglehetősen változó. Ha a 600 m-es szintet vesszük alapul, akkor a legtágasabb részek: Szováta környéke, ahol eléri a 4 km-t, Parajdnál és a két Sófalva fölött 2,5-3 km, de Korondnál már csak 1,5 km széles. A medence D-i zuga, a Sószoros és Korond felső vége között 10 km-en 600 m-ről 475 m-re esik, ez átlagosan csupán 1,25 %-os esét jelent.
A Sóvidéki-medence belső tagolódásában külön színfoltot adnak a vidéknek nevet adó, felszínre törő „sóhegyek": a szovátai Sóköze (568 m) és a parajdi Só-hát (577 m). Mindkét masszívum részletes topográfiáját bonyolítják a karsztos folyamatok révén kialakult oldásos és tömegmozgásos formák. A szovátai Medve-tó keletkezésére vonatkozó feljegyzések tanúsága szerint (Fekete et alii. 1998) még történelmi léptékben is rövid idő alatt alakult át a terep konfigurációja. A szovátai fürdő korábban (az ún. Géra) a jelenlegi fürdőkomplexumnál lennebb a Sómező / Zoltán-tető D-i lábánál volt. Jelenleg a fürdőhelyi funkciójú városrész a Rózsák útja mentén a legmélyebb, ez lehetett hát egy korábbi völgynek a talpvonala. Ma azonban patakról csak a Mária-forrás alatt (távolsági buszmegálló, piac) lehet beszélni (Fekete-patak).
A szűk völgy jobb oldalán, a Zoltán-tető DK- lejtőin húzódik meg a Fekete-tó (Feneketlen-tó/Jordán-tó, 101x49 m, 6,20 m mély; szerves iszappal), a Fenyő út mentén. Mintegy 500 m-rel fennebb terül el a Medve-tó, a maga 18 m-es mélységével. A kiterített medvebőrhöz hasonló alakú helyén a XIX. század közepén a Fórika kaszáló, majd Illyés Lajos rétje volt. „A Medve-tó elődje a Fehér-tó volt, a mai Mogyorós-tó lefolyásának irányában. Amikor ennek természetes gátja az 1850-es években átszakadt, és vize a Só-árokban lefolyt, a Szováta vizében és a Kis-Küküllőben 20 km-es szakaszon kiirtotta a halakat. (...) Kezdetben két patak folyt át a kaszálón, és szivárgott be a Zoltán-tető aljába. Majd ezek egyikében keletkezett az Illyés-tó" (Vofkori 1998. I. 293.), azaz a mai Medve-tó, 1875. május 27-én omlással, majd a maihoz hasonló kiterjedését 1881-re érte el. A koncentrált sótartalmú (256 g/l) tó gyógyászati jelentősége nem csupán magának a víznek az ásványi összetételében és helioterm jellegében áll, hanem annak a tófenéken felhalmozódott szapropél-iszapnak köszönhetően is, amelyet a fürdővállalat kezelőbázisában iszappakolások formájában is hasznosítanak mozgásszervi és nőgyógyászati panaszok kezelésére. (Pricăjan 1985. 282-286., Munteanu-Stoicescu-Grigore 1986. 265.).
A Medve-tó medencéje tulajdonképpen egy egész tókomplexumot foglal magába. A Medve-tó mintegy 320 m hosszan nyúlik É-D irányba, szélessége a D-i részén a legnagyobb, 210 m, ahol a strandot és a kezelőbázist is kiépítették. Ny-i oldalát a Só-köze (533 m) szűkíti be mintegy 100 m-re; DNy-on a Zoltán-tető határolja, és ezen a részen, mintegy 50 m-re található a 85x63 m kiterjedésű, 6,40 m mélységű Mogyorós-tó, melyet szintén hasznosítanak fürdőzésre és iszapkitermeléssel. A Mogyorós-tó Ny-i végében a Sós-völgyön vízelszivárgás van a Zoltán-tető Ny-i lábánál mélyülő Sós-árok felé. Ez választja el a Zoltán-tetőt a Bérc-tetőtől, melyen túl viszont már a Rakottyás-patak folyik a Szováta vize felé. A Medve-tó medencéjét a Sóköze választja el a Sós-árok felső szakaszától, ahol a Rigó-tó és a feltöltődött-elmocsarasodott Kígyós-tó is található. A Medve-tó ÉNy-i végében rövid csatorna révén kapcsolódnak a Zöld-tó (20x16 m, 1 m mély) és a Vörös-tó (70x24 m, 2,5 m mély), melyek a Medve-tóval egy időben keletkeztek. Ezeket egy hegyláb választja el a mintegy 60-70 m távolságban levő édesvizű Piroska-tótól, mely viszonylag új tó az egykori Piroska-bánya helyén. „A tó vize egy felszín alatti lefolyón időnként a Medve-tóba ömlött, annak vizét felkavarva. Emiatt a tavat részben lecsapolták, csak ÉNy-i részét hagyták meg (...) legnagyobb hosszúsága 84 m, szélessége 28 m ..." (Fekete et alii. 1998. 12.). A Medve-tó É-i végében egy kis vízvezető árok torkollik a tóba, ez mentén található a kis méretű Sós-tó, a tó ÉK-i csücskében pedig a Körös-Toplica-patakkal egyesült Aranyosbánya-patak torkollik édesvizet szállítva a Medve-tó tömény sós víztömegére. Ez a kisebb sűrűségű édesvíz réteg mintegy lencsét képez a tó felszínén. Ennek köszönhetően alakul ki a helioterm jelenség, azaz az üvegház-hatáshoz hasonló jelenség, mely beengedi ugyan a napsugarakat, melyek felmelegítik a mélyebben levő sós vizet, de a felhalmozott hőt az csak nehezen adja le, s ha nem zavarják meg a vízrétegződést, akkor a felszínen 20-24 oC-os víz 40-60 oC-ra is felmelegedhet 1,5-2 m mélységben. A nagyobb mértékű édesvíz beszivárgás az utóbbi évtizedekben állandó veszélyt jelentett a helioterm jelenségre nézve, ezért a tó vízgyűjtőjén több helyen szabályozási munkálatokat végeztek. A Tivoli szállótól É-ra levő hordalékfelfogást szolgáló mesterséges Ifjúsági-tavat 1998 elején lecsapolták. Ennek lefolyása a Rakottyás-patak irányában volt. Kisebb dolina-tavak a Zoltán-tető térségében (Édes-tó, Bivaly-tó, Négy-tó) és a Bérc-tetőn (Bérc-tó) is vannak (Vofkori 1998. I. 295.)
A Sóvidéki-medence másik jellegzetes sókarsztos területe a parajdi Só-hát (577 m). Parajd faluteste a Malom-hegy (623 m) déli oldala alatt, a Kis-Küküllő és jelentős baloldali mellékága a Korond vize találkozásnál, az általuk kialakított kis, eróziós medencében található. A Korond vize a falu alatt, tőle nyugatra, a Harom-hegy lábánál ömlik a Kis-Küküllőbe. A falu jó 3-3,5 km hosszan nyúlik el KÉK-NyDNy irányban, elsősorban a Kis-Küküllő mentén. Felső részét Zsögödnek nevezik, ez a folyó jobb partján hosszan (1,7 km) húzódik, s miután a Malom árok balra ágazik belőle, a falutest a keletre magasodó Kopac oldal alatt, a Parajdi-víz és a Cigány-patak összeömléséig (Bábirkó falurész) közel 1 km-re szélesedik. A falu déli részén ágazik el a 13A országútból a Bucsin-hágó és Gyergyó felé a 13B országút. A 13A országút, mely egyben a Sóvidéki-medence fő közlekedési tengelye, a Só-háttól keletre a Nádasfőnek nevezett nyergen keresztül vezet D-re. A szovátai út (13 A) a Só hátja északi oldalában, a kereszteződéstől 350 m-re keresztezi a Parajd pataka hídját, újabb 300 m-re pedig, a Telegdy vendéglő mellett érünk a Bánya utca ágazik el. A Só hátja északnyugati oldala a Fűrész oldal, ebben nyílik a sóbánya jelenlegi bejárata, itt található a sósfürdő is (mintegy 200 m-re a főúttól). A Bánya utcán 1275 m után érhető el a Felső-Harom-patak torkolata, mely balról ömlik a Korond vizébe. További 150 m után a Korond vize hídján kelünk át annak bal partjára, újabb 200 m után ismét egy híd következik a régi sóbányák (Caroli, Josefi, Ferdinandi) helyéhez és a Só-szoros alsó végéhez. Mintegy 475 m magasságban nyílik a Só-szoros, 100 m mélyen vágódva a Só-hát és a Gyurkos oldal-Gyilkos gerince között. Ez utóbbi egy keskeny és rövid gerinc, melyet dolinák, dolinasorok víznyelők lyuggatnak át. A jobb oldalon emelkedő Só-hát is tele van sógödrökkel, sószakadékokkal és főleg torony- és gerincszerűen kiemelkedő, karrokkal barázdált sósziklákkal, lábaiknál pedig víznyelőkkel és sós karsztforrásokkal, melyek gyakran változtatják felbukkanási helyüket. A sószoros kialakulásában az epigenetikus, antecedens és a karsztos kaptáció folyamati együttesen játszottak szerepet.
Feltűnő a Nádasfő nyerge, melyről gyanítható, hogy a Korond vize egy korábbi vonalát képezte. Tövissi feltételezte, hogy: „a Sóháta kiemelkedése előtt a Korondi-patak széles völgytalppal folyt a Kisküküllőbe az újpleisztocén végéig, amikor a sóháta emelkedni kezdett s fokozatosan elzárta a Korondi-patak folyását. Mögötte egy terebélyes duzzasztott tó képződött, s ezt egy időben - valószínűleg a felsőpleisztocén végén - az antecedens módon bevágódó Kisküküllő baloldali mellékága lecsapolta a Kövesvápa-Sóháta közötti nyergen át. A tómedencét a korondi-patak és és a mellékágak hordaléka hamarosan feltöltötte s végül elérte a Sóháta szintjét. Ugyanakkor az őskorondi patak alsó folyásának völgytorzója lassan hátravágódva a könnyen oldódó sóban keskeny szurdokot dolgozott ki, s a szurdokon át a feltöltött tómedence 500 m-es lapályán bolyongó felsőkorondi patakot visszahódította. Ezután a még mindig emelkedőben levő sótest mozgásütemével lépést tartva fokozatosan bevágódott a só testébe és azt egy szűk szorossal átvágta, létrehozva a Korondi-patak alsó folyásának mai antecedens szakaszát. Ilyenformán a patak fejlődésében kettős kaptura tételezhető fel." (Tövissi 1958. 57.)
A Só-hát kiterjedése nem túl nagy, hiszen maga a felszínre bukkanó sótömzs (mely mintegy 2700 m mélységig nyúló, a felszín közelében 1,2x1,4 km átmérőjű, ellipszis alakú diapír-redő) kiterjedése és a körülötte levő, részben leerodált fedőrétegek vastagsága határozza meg. Így, a Bánya utca és a Só-szoros között É-D irányban mindössze 1 km, a Gyurkos oldalt is beszámítva, mindössze 1,5 km-es a távolság, a legnagyobb szélesség ÉK-DNy irányban is csupán 1,2 km, az 550 m fölötti szint legnagyobb szélessége is csupán 700 m.
A Parajdi-medencezug fölött, Ny-ra emelkedik a Sóvidéki-dombság hosszabbik vonulatának az első nagyobb magaslata, a Sóváradi-szűkületet D-ről, az Etédi-medencét É-ról uraló Siklód-kő (1028 m). Ez a hegyfok, tulajdonképpen a vulkáni platóval párhuzamosan húzódó, viszonylag keskeny, de mégis masszív gerincnek az É-i előbástyája. A Siklód-kő - Firtos-vonulat a Kalonda-tetőnél kapcsolódik a platóhoz és csupán az Atyhai-nyeregnél (725 m) esik 800 m alá, csúcsai több helyen is meghaladják a 900-1000 m-t, igazi hegyként emelkedve a 400-450 m-es dombközi medencék, a Küsmöd vizén nyíló Etédi- ill. az 500 m körüli Firtosmartonosi-völgymedence (a Gagy felső folyásán) és a 450-500 m közötti, Fehér-Nyikó mentén fekvő Tarcsafalva-Székelyszentmihályi-medencezug fölé. (a Sóvidéki-dombság részletesebb ismertetése a Görgényi-havasok déli részével, a Székelyvarsági-medencével, a Nyikó és a Nagy-Küküllő vidékével együtt egy külön turistakaluz tárgyát képezi.)