Kis terjedelmű sasfészek volt. Északi oldala szélesebb körív, hegynyak felé, keskenyebb, itt a Deság hegye a leginkább megközelíthető, itt hármas fal és sáncok adták az erősségét a várnak, a majdnem függőleges hegyhomlok, a hosszabb, jobb és baloldalt egy-egy erősített fallal védték. Jelenleg kevés maradványa van, a leomlott falak domborulata észlelhető.

A falakon kívül egy bemélyedés a várkút helye, közelében a kis terjedelmű tisztás, a vár kertje. E helyeket jelenleg havasi pázsitfő borítja egészen a hegynyakig.
A vár alaprajza tojásdad alakú, 46 m hosszú és 27 m széles. A nyugaton, délen és keleten meredek hegyoldalakkal védett kiemelkedést földbe, agyagba rakott, 1,8 m vastag kőfallal vették körül. A vár északról, a vulkáni plató felől könnyen megközelíthető, ezért ebből az irányból még két földsánccal is megerősítették. Napjainkban ezeknek a sáncoknak a nyomai láthatók.

A vár első leírója Orbán Balázs volt, a XIX. század derekán, aki „kicsiny sasfészeknek” nevezi a Székelyföld leírásában. Falakat már ő sem látott, de az alapok még jól kivehetőek voltak. Ősi székely várnak tartotta és a hozzá fűződő mondákat is ismertette művében. Régészeti ásatásokat 1946-ban Székely Zoltán, 1956-ban Ferenczi Géza régészek végeztek a vár területén. Elsősorban kerámia leletanyag: fazekak, csészék, tálak töredékei kerültek felszínre, melyeket plasztikus bordadíszek, geometrikus mintázat és vörös, illetve fehér festés díszített. A várat kerítő falnak csak alapozását találták meg, mely átégve, 40 cm magasságig a talajban megmaradt. Megmunkálatlan kövekből, sárral rakták össze, mésznek semmi nyomát nem találták. Az első és második sánc között néhány hamvasztásos urnás temetkezés is napvilágra került. Középkori élettevékenységre utaló leletek nem kerültek elő a vár területéről.

A Várdombon vonul végig az „Ördög útja” is, mely része a Székelyföldön végigvonuló rejtélyes töltésvonulatnak. Ennek a gyepűhatárnak a kutatása már a XIX. században elkezdődött. Eleinte a római Dácia határvédelmi limesének tartották, az utóbbi évtizedek régészeti kutatásai azonban igazolni látszanak, hogy a kora középkori Magyar Királyság keleti határvédelmi rendszerének részét képezte. A kutatások során előkerült régészeti leletek alapján a XI. század végén – XII. század elején készülhetett.

Megközelítés

A Székelyudvarhely felőli úton, Fenyéd községben az első baloldali eltérő Gyergyószentmiklós felé Zetelaka után, (Zeteváralja település táblánál) következő első jobb oldali eltérő, Deság felé. Egy fafeldolgozó üzem mellett van a Deságra vezető földút, ami bevisz a hegy alá, és amikor a műszer már csak 100 métert mutat, keresd a fehér nyulat:).

Innen kövesd a gyalogösvény frissen festett, jól látható (fehér pont kék Z /egy ideig) jelzését.

Déli, meredek sziklásoldal, a Csellő völgyre, a Nagy Küküllő jobb oldalára szép a kilátás: Zetelaka, Küküllőkeményfalva, és Fenyéd község hegyein túl, szép időben a Fogarasi havasok hegylánca látható a Vöröstorony szorosig. A Küküllő jobboldalán, az eltérővel szembe a Szőlőháta 881 m hegy oldalán szinte egyenes vonalban, vezet az ördög útja az Oroszhegy feletti, Gordon 952 m – Szencsed 988 m fennsíkra.
Keletre: egészen közel a Hargita csúcsai, a Csodálókő 1529 m az Ostoros 1386 m a Rakottyás 1551 m és a Fertőtető 1589 m a Madarasi 1801 m kapcsolja a Hargitát, Északon, Libán tetővel 1224 m a Görgényi havasok legdélibb csúcsával, a Délheggyel (1694 m.)

* * *

Zeta várának mondája

A monda szerint a várat egy Zeta nevű büszke nagyúr építette, nem sokkal az után, hogy a magyarok keresztény hitre kezdtek térni. Fényes, nagy palotája volt neki Cseleházán, azt azonban földig rombolta és várat épített a falu feletti hegyen, hogy ne tudják ráerőltetni az új vallást.

Zetának két lánya és egy fia volt. A lányok fenn laktak a várban, de a fiú ritkán ült otthon, sok háború volt, állandóan csatákban vitézkedett. Sokáig hírt sem hallottak felőle, aztán váratlanul hazajött. De akkor már áttért a keresztény hitre. Próbálta rábírni konok apját és lánytestvéreit, térjenek át ők is az új hitre. Ők azonban hajthatatlanok maradtak. A büszke várúr megátkozta az ősi hitét megtagadó fiát és új Istenét. Abban a pillanatban akkorát dördült az ég, hogy a szikla megrendült belé, a büszke vár összeomlott maga alá temetve az öreg Zetát és két lányát. Csak a fiú menekült meg: fehér lovával leugratott a vár fokáról, és semmi baja nem esett. Az összeomlott vár maga alá temette a dölyfös nagyúr rengeteg kincsét is. Az omladék alatt, nehéz vasajtó mögött van ma is Zeta tengersok kincse. Ez a vasajtó minden évben egyszer megnyílik, Szent György napjának éjjelén…
Sok száz esztendő múlt el Zeta várának összeomlása óta, s Szent György napján sok ember próbált már szerencsét, de aki egyszer bement a vasajtón, többé nem került vissza. Mind azt szerették volna, hogy a tenger kincset egyszerre hozhassák ki. Ám mire összeszedték a sok

kincset és kifelé indultak, a vasajtó már bezárult, s többé nem látták az áldott napsütést. Élt azonban 200 évvel ezelőtt egy Botházi nevű ember, aki elhatározta, vele nem fog megtörténni ugyanaz, mert ő csak egy tarisznya aranyat hoz majd ki. Eljött Szent György napja, éjfélkor szörnyű nagy lángokat vetett a vasajtó és mindjárt ki is nyílt, rettentő dübörgéssel. Botházi ott volt idejében, be is lépett nagy bátran. Szeme-szája elállt a csodálkozástól: a nagy pince tele volt arannyal, ezüsttel, gyémánttal, szinte megvakult a csillogástól. A nagy halom kincs tövében Zeta lányai aranyhímet varrtak. Serényen nekifogott és egykettőre telemarkolta tarisznyáját arannyal. De a kapzsiság ördöge nem hagyta nyugton, lekapta fejéről a kucsmáját és telemerte azt is. Aztán még a zsebébe is gyömöszölt két marék kincset. Csak akkor tért észhez, amikor a lányok megkérdezték, velük akar-e maradni. Futott ki a pincéből, ahogy csak bírt. De éppen akkor, amikor fél lábbal már kilépett az ajtón, nagy robajjal becsapódott a vasajtó s odacsípte a másik lábát. Kihozta a kincset, de egyik lába ott maradt. Meggazdagodott Botházi, de nem volt Isten áldása rajta: ahogy jött, úgy el is ment a sok pénz, s Botházinak nem maradt semmije, csak csúfneve: Sánta Botházi. Azóta békén varrhatnak aranyhímet Zeta lányai, nem háborgatja őket senki.

Forrás: Zetelaka nem hivatalos honlapja:
http://www.zetelaka.com/hungarian/zetelaka/mondak-legendak.html

* * *

Zete vár mondája Kővári László nyomán

A székelyföldön Udvarhelytől pár órányira fekszik Zetelaka; mellette a bércztetőn hajdanában vár volt, Zete-vára. Zete, a vár utolsó ura dus és hatalmas volt, mint kis király, de szilaj s kicsapongó. Korán elhalt nejétől egy fia maradt. Egy éjjel, a várúr parancsából szép kis lánykát hoznak a várba; hogy honnan, a várbeliek közűl senki sem tudá, azt sem, hol s kitől született. A fiu pár évvel vala nálánál idősb, s mint egykoruak hamar megbarátkoztak, együtt nővekedtek. Évek teltek. A gyermekekből ifjak lőnek; a gyermekies vonzalom, megszokás, titkos szerelemmé vált, szerették egymást forrón, szenvedélyesen. Zetét kalandjai jobban elfoglalák, hogysem ideje lett volna észrevenni az ifju pár szerelmét. Nemsokára harcz töre ki a székely határokon. A kúnok rontottak be, égetve, gyilkolva. A nép fölkelt, ellenök ment, közte vala Zete hős fia is, ott küzde, viva mint oroszlány. De fájdalmasb vala a harcz, melyet a honmaradt leány küzdött öntudatával: mert anya lőn. A honmaradt Zete megtudván, dühös lett, házától el akarta verni őt. Az öngyilkosságtól csak is a gondolat tartá vissza, hogy kedvese megmenti a gyalázattól. A leány szerelmese jellemében nem csalatkozott. A harczosok diadallal térének meg, köztük az ifju is. Volt öröm mindenfelé; de mily volt az érzelem a szeretők szivében, midőn egymást megpillantották, kimondhatlan, leirhatlan az. A fiu áldást kért atyjától; de Zete megvetően tekinte gyermekére s szikrázó szemekkel rivalla rá: – Átok reád nyomorult, eltakarodj szemeim elől: vagy nem tudod, hogy testvéredet gyalázád meg.

Az ifju haragjában, bújában csaknem megdermedett. Bűnnel vádolá atyját s szemére veté, hogy mindeddig titkolá a lány eredetét. Zete ezekre dűhbe jött; gyilkoló dárda után nyul, a fiu kitér haragja elől, lóra kap, elvágtat; atyja utána.

- Nem dárdád elől futok – kiálta vissza a fiu – az atya-gyilkos szennyét akarom elháritani magunkról.
Zete elérve gyermekét, átverte, miközben lova lába alatt – a regeként – kövé vált a megfutott átkos út.

A leány otthon kétségbeesett. Gyermekét karjai közé szorítá, fáklyát ragadott, a várat felgyujtá, s ő maga a vár nyúgoti faláról a száz ölnyi mélységbe ugrott.
A vár a bűn terhétől elsülyedett. A falak a völgybe omlának, a kövek mai napig ott hevernek. A közel falu népe féltében elhúzódott s a vártól félórányira épité fel Zetelakát.

Tavasz jöttével a falu leányai búsan járnak el a vadliliom s tulipánokért, melyek – a monda szerint – a szerencsétlen leány virágai gyökeréből sarjadzanak; s mutogatják Zete lova lábnyomait, midőn gyermeke üldözésére kiszöktetett a várból; s átkozzák Zetét és lovát, hogy kövessé s terméketlenné tevék a határt.

* * *

Orbán Balázs leírása Zete váráról

De Zetelakának nem csak jogtörténelme az, mi érdeket költhet, van itten a távol őskornak más tisztelt műemléke is, és ez a falun felül (félórára) fekvő Zete, vagy Zeta-várának romtöredéke. Elindultunk tehát egy vezetővel annak felkeresésére. A falun felül negyedórára Cselő nevü tér van a Küküllő kiszélesedő völgyében.

Hagyományok szerint kezdetlegesen Zetelaka itten feküdt s még ezen rejtett helyzetében is feltalálta a tatároknak egy duló csapatja, mely elől lakói felmenekültek a Küküllő és Szikaszó összefolyása védte Kerekdomb nevü helyre. A tatárok utánuk nyomultak, de a Bátor Balázs által védelemre lelkesitett nép ellen állott, rögtönzött vezérök pedig azon csellel élt, hogy a fákat embermagasságra levágatván, mindenik mellé tölcséres puskával fegyverzett embert állított, ezek a mit sem sejtő

tatárokat egészen közelre bevárván, oly tüzet adtak, hogy nagyszámu tatár maradt halva, a többiek eszeveszetten száguldottak vissza, menekültökben azonban felgyujtván a falut, ugy elpusztították, hogy csak két malom-ház maradt meg.
A lakosok lejöttek menhelyökről s feldult falujokat alább mostani helyére épiték fel.

Cselő-nél balról Dezsák pataka szakad a Küküllőbe. E patak torkolatjának jobb oldalán egy a Küküllő völgyre néző, gyönyörü trachyt sziklákkal ékes hegy csucsosul fel, ezt Dezsák hegyének és Várdombjának is nevezik, e hegy tetején feküdt Zeta vára.

Cseke József a Székely nemzet eredetéről irt munkájában*Mely Gyula-Fehérváron a Battyáni könyvtárban kéziratban van meg. azt mondja, hogy a Zetha vagy Zitha nép egy a régi iróknál előforduló Agathir sokkal, mely utóbbi elnevezés nem nemzeti, hanem nemzettulajdoni, mert a Zitha népnek azon hadviselési szokása volt, hogya völgyekbe a folyókat roppant gátlások által feldugván, a benyomuló ellenségre ereszték s azokat a vizár által elöntötték, s innen eredne Agathirs vagy gát-kötő nevük.

Szerinte e mindég székely földet lakott nép első, leghatalmasabb, s a nemzetnek is nevet adott királya Zeta volt; ennek volt lakhelye Zeta vára. Itt e várban volt fényes királyi palotája, s halálakor a dicső hős király oda is temettetett el, tisztelt hamvai egy márványoszlopra illesztett arany hamvvederbe helyeztetvén el. Szerinte e várban temettetett el Attila fia hadas Irnák is. E vár földalatti részében lennének elrejte a Zitha vagy Sitha nemzet történeti kőtáblái. Ezen földalatti rész pedig oszlopokon nyugvó nagyszerü folyosókból áll, mely titkos alagut által Máré várával volt titkos egybeköttetésben sat.

Elmondám összevonva Csekének e vár multjára vonatkozó szavait, s a helyett, hogy öt történeti alapot nélkülöző okoskodásaiban tovább követném, inkább visszatérek a valóság mezejére, Zeta várának most látható maradványait megvizsgálandó.

E várnak jelenleg csekély maradványa van, falrakat semmi, csak is az összeomlott falak behantolt gátonya észlelhető, mely körtve alakban vette körül a hegynek ily alaku fennlapját, kerekded vastagabb fele északnak, hegyes vége délnek van fordítva. Északi oldala lévén azon pont, mely a Dezsákhegyét a többi hegyekkel összekötő hegynyakon leginkább megközelíthető volt; ezen oldal megerődítésére is volt a legfőbb figyelem fordítva, azért itt hármas fal övezte azoknak megfelelő sánczokkal, midőn a függőleges hegyoromra fektetett s ekként természetileg is elég erős többi oldalok, csak is egy fallal voltak erőditve.

Az e falak által körített beltér csak is 220 lépés kerületü, s ekként Zetavára csekély terjedelmü sasfészek volt, mely csak erős fekvése által birt jelentőséggel. Egy bemélyülést a falak vonalán kivűl a vár kutjának tartanak, a közelében lévő terecskét vár kertjének nevezik, s az ott most is tenyésző vadtulipánok, rozsmarinok, egresfák arra látszanak mutatni, hogy e büszke sziklaszáli várt egykor nem csak szilaj harczosok, hanem a természetben gyönyörködő, a természet költészetét jelképező virágokat ápoló gyöngéd nők is lakták.

E feltevést igazoló következő regét mondott nékem el a vár-fok sziklajára ült vezetőm.

„Zeta büszke ur volt, a pogány hitben megátalkodott, az ősők vallásához rendületlenül ragaszkodó hatalmas vezér, parancsnoka azon harcznokoknak, kik az itt alattunk elterülő Cselő völgyében feküdt fényes városban laktak. A büszke, rettegett vezér e magas hegyoromra épített magának bevehetetlen várat, ott ült aranytól ragyogó palotájában, tündér szépségü két leánya arany himet vart (arannyal himzett), mikor keresztény hitet felvett fia fehér táltos lovon jelent meg atyja előtt, s inté, hogy térjen át a keresztény hitre, mert ha nem, Isten büntetése fogja érni.
„Hadur az én védistenem s uj jövevény istened haragját kinevetem” – monda Zeta, de a káromló szóra a föld megrendült, a vár Zetával és leányaival együtt elsülyedt, mig istenben hivő fia minden bántódás nélkül ugratott le a várfokról, s ott egy alant lévő sziklában még most is mutatják a ló patkóinak bemélyült nyomait.

Zetának a várral együtt elsülyedt roppant kincsei voltak, s most minden 7-ik évben Szentgyörgy-napkor megnyílnak a hegynek vasajtai.

Vagy száz éve lehet, hogy egy Botházi nevü furfangos ember be ment oda, hol roppant kincs halmazt látott, a kincs mellett pedig Zeta két gyönyörü leányát, kik még mindig himzettek „Meddig vártok még ti itt hugocskáim?” kérdé tőlök. „Addig”, fellének ők, „mig a tehenek meleg tejet adnak, s mig az asszonyok kovásszal sütnek”. Megtöltvén pediglen kucsmáját arany és drága kövekkel, kijöve a kincses pinczéból, de a vas ajtó becsapódott utána s sarkát oda törte. Botházi azután mindig sánta volt, elátkozott pénzből került gazdagsága csakhamar elfogyott, s most cselédei (családja) szegénységben éldögélnek.”

*Egy Zeta várához csatolt másik népmondát lásd Szász Gerő „Költemények” című munkájában.

Csiki Árpád