A Görgényi-havasok vadban gazdag fenyves és vegyes erdő rengetegeiről híres vadászterület, melyet több helyen másodlagos hegyi legelők és kaszálók tarkítanak. A növényzet a magassági szintek és a topoklimatikus adottságok szerint rendeződik el, így lombhullató erdők, erdőfoltok főleg a nyugati oldal alacsonyabb (1200 m alatti) területein találhatók. A magasság növekedésével kocsányos és kocsánytalan tölgy (Quercus robur, Q. petraea), gyertyán (Carpinus betulus) alkotja az erdős társulásokat, amelyekhez mezei és korai juhar (Acer campestre, A. platanoides), virágos kőris (Fraxinus ornus), nyír (Betula verrucosa), rezgő nyár (Populus tremula), vadalma (Pyrus praster), vadcseresznye (Cerasus avium) társul, a cserjeszintet az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), vadrózsa (Rosa canina), kökény (Prunus spinosa), kányanangita (Viburnum opulus), ostorménfa (Viburnum lantana), varjútövisbenge (Rhamnus cathartica) stb. képviselik.
Fennebb, főként 800-1000 m között, a bükk (Fagus silvatica) a domináns, de társul hozzá hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), madárberkenye (Sorbus aucuparia), kecskefűz (Six capraea), fürtös bodza (Sambucus racemosa), mogyoró (Coryllus avellana), ükörke lonc (Lonicera xylosteum) és szillevelű gyöngyvessző (Spiraea chamaedryfolia).
Erdei túráink élményeit gazdagítják a lágyszárúak virágai, amelyek jó része még a lombkorona záródása előtt virágzik. A tavaszi virágok közül ismertebbek a hóvirág (Galanthus nivlis), tőzike (Leucojum vernum), erdei ibolya (Viola silvatica), berki és bogláros szellőrózsa (Anemona nemorosa, A. ranunculoides), a tavaszi kankalin (Primula veris), kakasmandikó (Erythronium dens-canis), tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia), tavaszi sáfrány (Crocus heuffelianus), erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica), pirosló hunyor (Helleborus purpurescens), ikrás és hagymás fogasír (Dentaria glandulosa, D. bulbifera), erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides), odvas és ujjas keltike (Corydalis cava, C. solida). Nyáron és ősszel találkozhatunk az erdei galaj (Gallium silvaticum), keleklevelő körtike (Pyrola rotundifolia), erdei csormolya (Melampyrum silvaticum), közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum), berki aggófű (Senecio nemorensis), közönséges hölgymál (Hieracium lachenalii) példányaival.
Az erdőzóna felső részét és főleg a keleti oldalt lucosok (Picea abies) borítják, melyekbe jegenyefenyő (Abies alba) is vegyül.a gyep és mohaszintet árnyéktűrő növények alkotják, mint az erdélyi hölgymál (Hieracium transsilvanicum), madársóska (Oxalis acetosa), fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), továbbá moha- és páfrányfélék. A hegység legmagasabb területein borókafenyő (Juniperus communis), vörös, fekete és hamvas áfonya (Vaccinium vitis-idaea, V. myrtilllus, V. oxycoccos) jellemző.
A kiirtott erdők helyén esetenként kiterjedt legelők, kaszálók húzódnak, füves pusztáikat a vörös csenkesz (Festuca rubra), cirnatippan (Agrostis tenuis), szőrfű (Nardus stricta) uralja. Az irtások helyén málnavészek alakulnak ki,málna és szederbokrok tömegével (Rubus idaeus, R. hirtus), de látványos az erdei deréce (Chamaenerion angustifolium) és a nadragulya (Atropa belladonna) előfordulása is. Különleges növénytársulások a Gyergyói-medence rétlápjai és a vulkáni platón, Parajd határában található, jégkorszaki maradványnövényeket rejtő eutróf és mezotróf tőzeglápok. A vízparti gazdag növényzetből fontosabbak: éger (Alnus glutinosa), hamvas éger (A. incana), fehér, csöröge és hamvas fűz (Salix alba, S. fragilis, S. cinerea), fekete és fehér nyár (Populus nigra, P. alba), vízi menta (Menta aquatica), mocsári nefelejcs (Myosotis scorpiodes), mocsári gólyaorr (Geranium palustre) és mocsári gólyahír (Caltha palustris), gyapjúsás (Eriophorum latifolium), erdei káka (Scirpus silvaticus).
A Görgényi-havasok erődésegeinek, tisztásainak, legelőinek külön szín- és esetenként ízfoltját képezik az ehető gombák, mint az íyletes vargánya (Boletsu edulis), a sárga rókagomba (Cantharellus cibarius), a rizike (Lactarius deliciosus), lila pereszke (Lepsita nuda), a galambgombák fajai (Russula sp.), az erdei és erőszéli csiperke (Agaricus silvaticus, A. arvensis),a nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera), szekfűgomba (Marasmius oreades) stb. Vigyázni kell azonbana mérgező gombákkal, mmelyek közül említhetők a gyilkos, a párduc- és a légyölő galóca (Amanita phalloides, A. pantherina, A. muscaria).
A Görgényi-havasok biodiverzitása nyilván az állatfajok számára és populációsúrúségére is vonatkozik. A Görgény völgye és mellékvölgyei, a Maros-szoros felé tartó völgyek, gerincek, a Kis-Küküllő felső vízvidéke erdőségei még viszonylag kevésbé estek az erdőkitermelések áldozatául, így az állatvilág számára a történeti időkben is jelentős vadászterületek voltak, manapság azonban az erdőírtások kiterjedése és havasi legeltető állattartás (juh, szarvasmarha) viszonylagos visszaszorulása miatt a nagyvadak gyakran látogatnak a hegyalji településekre, károkat okozva a háztáji gazdaságokban, növénykultúrákban. Erdei túráink során alkalmunk lehet nagyvadakkal is találkozni, amelyek közül a barnamedve (Ursus arctos), a gímszarvas (Cervus elaphus), vaddisznó (Sus scrofa), őz (Capreolus capreolus), farkas (Canis lupus), róka (Vulpes vulpes), hiúz (Lynx lynx) és vadmacska (Felis silvestris) a leginkább figyelemre méltók. Kisebb emlősök közül képviselői a nyuszt (Martes martes), mókus (Sciurus vulgaris), mezei nyúl (Lepus europaeus), mogyorós pele (muscardinus avellanarius), menyét (Mustela nivalis), nagy pele (Glis glis), sün (Erinaceus concolor).
Ugyanakkor nagyon gazdag a hegység madárvilága, a lombhullató és vegyes erdőkben az ökörszem (Troglodytes troglodytes), lappantyú Caprimulgus europaeus) erdei pacsirta (Lullula arborea), nagy fakopáncs (Dendrocopus major), szajkó (Garrulus glandarius), barátcinke (Parus palustris), vörösbegy (Erithacus rubecula), süvöltő (Pyrrhula pyrrhula), örvös légykapó (Ficedulla albicollis). A fenyvesek övében a siketfajd (Tetrao urogallus), nyírfajd (Lyrurus tetrix), fekete harkály (Dryocopus martius), fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes), fakúsz (Certhia familiaris), kormosfejű és fenyvescinege (Parus montanus, P. ater), búbos cinke (Parus cristatus), léprigó (Turdus viscivorus), sárgafejű királyka (Regulus regulus), csíz (Carduelus spinus), keresztcsőrű (Loxia curvirostra), háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus), erdei szürkebegy (Prunella modularis), örvös rigó (Turdus torquatus), fűzike (Phylloscopus trochilus), kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus), erdei pityer (Anthus trivialis), erdei pinty (Fringilla coeleps) stb. gyönyörködtetnek el hangjukkal vagy röptükkel. Külön említhetőek még a császármadár (Tetrastes bonasia), az uráli bagoly (Strix uralensis), macskabagoly (Strix aluco), erdei fülesbagoly (Asio otus), holló (Corvus corax), egerészölyv (Buteo buteo). A patakok mentén gyakran láthatunk vízi rigót (Cinclus cinclus) és hegyi billegetőt (Motacilla cinerea).
A kétéltűek és hüllők közül erdei békával (Rana temporaria), barna varanggyal (Bufo bufo) illeteve kárpáti gőtével (Triturus montandoni), foltos szalamandrával (Salamandra salamandra), törékeny gyíkkal (Anguis fragilis), elevenszülő gyíkkal (Lacerta vivipara), a kígyók közül a keresztes viperával (Vipera berus) talákozhatunk.
Vízi, vízparti állatfajokból megemlíthetjük: sebes pisztráng (Salmo trutta fario), tavi pisztráng (S. t. lacustris), fürge cselle (Phoxinus phoxinus), alpesi gőte (Triturus alpestris), kárpáti gőte (T. montandoni), sárgahasú unka (Bombina variegata).
